Vér, veríték és könnyek. Élet egy ritka, középformátumú fényképezőgép-dinoszaurusszal, amely valószínűleg a világ legnagyobb és legnehezebb tükörreflexes szerkezete.
Bazinagy, dögnehéz, de cserébe többféle képméretet tud - 645, 6x6, 6x7, 6x8, van hozzá Polaroid hátfal, és remek objektíveket gyártottak hozzá a japánok.
Nem igazán kapcsolódik sem a Fujihoz, sem az analóg fényképezéshez, de talán ez is érdekes lehet. Tapolcán készült, míg a többiek a víz alatt szorgoskodtak. Kezdeti próbálkozás, a minőség sem az igazi még, de azóta már csináltam jó párat, és már az állvány helyét is ügyesen el tudom tüntetni. :)
A képben van egy nyíl - persze rossz irányba mutat - amelyre kattintva egy szomszédos terembe lehet jutni. Na, ott már nincs pecsét a padlón.
Elvittük megsétáltatni Kovács úr görgős utazókameráját, és a Gólemet. Két kép is készült az Árpád hídnál.
Mint ahogy az egy igazán személyre szabható géptől jogosan elvárható, a GX680-ashoz is többféle kereső használható. Kattintás után megnézzük, melyik hogyan fest, miben jó, miben gyengébb, és hogy melyik mikor hasznos igazán.
A sok fekete-fehér kép után, mókából vettem egy tekercs Fuji Provia 400-as diát is. Csak hogy kipróbáljam, hogy néz ki egy 6x8-as, szinte már nagyítás nélkül is élvezhető méretű dia. (Az előzményekhez hozzátartozik, hogy Kovács úr nemrég előkotort egy 645-ös méretű, kötélen mászó barlangászleányzót ábrázoló diát, amit a nagytógépbe betéve akkorára vetítettünk, mint egy zongora. És a kisasszony oldalán fityegő pruszikzsinór apró szálai is gyönyörűen látszottak...Botrányos.)
Mivel ezt már a fürdőszoba-laborban nem tudtuk volna rendesen előhívni - félek, ez azért változik majd - így a Digilab-hoz adtam be a filmet. Egy nap alatt meglett, és nem is volt vészesen drága. Képek kattintás után jönnek...
Fuji GX680, GX680II, GX680III, GX680IIIS. Mit is jelentenek ezek, és mi a különbség a különböző megnevezésű gépek között? Katt, és minden kiderül...
A GX 680-as ugyan nem annyira bonyolult, mint egy holdkomp, de mégis temérdek kapcsoló, gomb, kallantyú és egyéb izgalmas kezelőszerv került rá. Vegyük át a legfontosabbakat!
A Fujival zajló levelezésem ma új dimenzióba lépett, már telefonon is kommunikálunk. Vannak hírek, jók, és kevésbé jók egyaránt.
Néhány kocka dia bedigitalizálódott a minap. Aztán belefáradva az ismeretlen terepnek számító színkorrekcióba, Kovács úrral behúztunk egy saccra kiválasztott fekete-fehér negatívkockát is. Ez az. Bár manók nincsenek elrejtve rajta, azért mégis érdemes ide-oda belenagyítani, vannak a képnek izgalmas részei.
Hamarosan saját készítésű videók árasztják majd el az oldalt. A főhős persze adott. Ez még ugyan kicsit béta, de szerintem idővel lesz ennél jobb is.
Pár bejegyzéssel korábban említettem, hogy vidám levelezgetésbe kezdtem a hazai Fujival. Úgy fest, tényleg lesznek olyan jók, és kerítenek nekem valami raktár mélyéről egy működőt a beteg panel helyett. Kezdek félni az ártól. :)
Újabb Fuji 680-as katalógust leltem a net egyik félreeső bugyrában, így gyorsan ide is felteszem. Sajnos csigaevőül van, de sebaj. :) 1986-os lapjai - szép piros vállon hordozható zenegéppel, fura öltözetű nővel - a kattintás után láthatóak. Kis rutinnal nagyban, olvasható méretben is megtekinthetőek.
Valamelyik nap kezembe került a megérkezése után dicstelenül elfüstölt Fuji panel, és elmerengtem rajta, hogy meg kéne javíttatni. Levelezésbe kezdtem.
Befutott az utolsó kinézett objektívem is a rendszerhez. Így 50-től 300mm-ig, jó nagy lépésekben ugyan, de nagyjából minden megvan, amire szükségem lehet. Teljes a sorozat.
Lassan minden visszatér a rendes kerékvágásba, és előbb utóbb a hűtőben halmozódó filmkupacot is előhívom. Jó ideje tervben van már a gépet, illetve a kezelését bemutató filmecske összehozása is, remélem hamarosan annak is elkészül az első része. Addig itt egy képrejtvény.
Kérdés: mi a kapcsolat a gép és a naplemente által narancsszínűre festett Land Rover között.
(A válasz a kommentek között olvasható.)
Ma is YouTube nap lesz. Van egy szimpatikus bolond, aki olyan videókat vár a többi felhasználótól, ahol kattintanak egyet a saját fotómasinájukkal. Persze van ezek között Fujis is.
Tegnap találtam a YouTube-on. Bár nem túl mozgalmas videó - állóképekből vágták össze - mégis érdemes megnézni, micsoda csinos vasdarabokból épül fel egy Fuji objektív. Így már érthető a tömege...
Pár napja találtam az eBayen egy remek vételnek tűnő, egész jó fényerejű 180-as objektívet a Fujira. Leütöttem, kifizettem, és most várom. Pedig már régóta Budapesten van... Figyelem, hőbörgés következik.
Filmes gépek lepték el az asztalt, régi nagyítások kerültek elő a fiók aljáról, és sörök a hűtőből. Flektogon vendégművész kukkantott be hozzánk, néhány érdekességgel a hóna alatt.
Feleségem - mentségére szóljon, matematika fizika szakos gimnáziumi tanár - nemrég négy pontban összefoglalta a művészfotók kritériumait. Okuljatok!
A minap szkenneltünk pár negatívot, betettem őket a megfelelő bejegyzésbe. Itt keresse, akit érdekel. Az utolsó három az. Újabb jó hír, hogy kattintásra betöltődnek nagyobban is.
Napsütésben minden hülye tud fényképet készíteni, de ahol vak sötét van, ott aránylag problémás dolog a fotózás. Így hátamra vettem a pakkot, és leballagtunk a föld alá...
A Gólemmel kimozdultunk egy kicsit a metsző hidegbe. Mivel már így is tekintélyes mennyiségű elmaradásom van előhívás, szkennelés témában, így csak a Polaroid hátfalat vittem magammal. Alig pár darab képpel.
Ez a bejegyzés most nem a Gólemről fog szólni. Ennek ellenére itt a helye, hiszen az első, igazi, saját pénzből vásárolt fényképezőgépemről szól. Megjártuk együtt Indonéziát, járt Bangkoktól Kárpátaljáig szinte mindenhol, látott napfogyatkozást, szakszerű nyomókötést, vulkánt, kebleket és még ezernyi mást is. És most újra itthon van.
Néhány napja bedigitalizálódott pár kép a Portugál villámlátogatáson készült tekercsből. Egészen pontosan kettő. Egy panorámakép az izgő-mozgó acéltorony tetejéről, és egy romfotó, valamivel stabilabb helyszínről.
Nem csalódtam. A Mágus pár hét heroikus küzdelem után életre keltette a Gólemet. Csak egy donort kellett keresni...
