Lassan egy éve annak, hogy levee megemlítette egyik hozzászólásában a caffenolt. Dunsztom nem volt róla, hogy mi az, így utánanéztem. A dolog lényege, hogy otthon, a háztartásban fellehető anyagokból is lehet hívót pancsolni. Egész pontosan instant kávéból, mosószódából és c-vitaminból. Érdekesen hangzott, így kipróbáltuk. Eredmény alább.
Este, gyerekfektetés után összepakoltam egy hajléktalan staneclibe amit kellett: olcsó tesco-s instant kávé, patikai aszkorbinsav - c-vitamin - egy zacskónyi mosószóda - leánykori nevén Na2CO3 - egy flakon fixírnek való Hypo, és néhány doboz ezer éve lejárt Forte papír, majd átballagtam Kovács úr csodalaborjába. Hetek óta tologattuk a éjszakai kávézás időpontját, de ma végre mindenkinek jó. Kíváncsi vagyok, még egyikünk sem csinált ilyet, és nem is vagyunk benne biztosak, hogy lesz ebből valami. Még indulás előtt eszembe jutott, hogy jó ha bepakolok egy korábban készült, aránylag kontrasztos 6x8-as negatívot is. Mert nem filmhívással, hanem nagyítással kísérletezünk. Így gyorsabban és olcsóbban derül ki, mire képes a pancsolt hívó.
Kimértük a szereket, majd amíg a buborékok elhagyták az oldatot, beállítottuk a nagyítógépet. Olcsónak számító, lejárt, kisméretű RC papír került elő a szekrényből, meg egy üveg kóla, amit egyelőre még nem használtunk, de a jövőben akár lehet szerepe ennek is. A recept a legegyszerűbb, amit az internet kivetett magából:
- 22 gramm instant kávé (a legolcsóbb tökéletesen megteszi)
- 32 gramm mosószóda (itt is az olcsó a tuti)
- 10 gramm patikai C vitamin (aszkorbinsav)
A kimért részek egyenesen mentek fél liternyi meleg csapvízbe, majd miután feloldódtak, felhúztuk az oldatot egy liternyire, és nagyjából 20 °C-osra. Elméletileg még lehetett volna mindenféle csodaszerrel tovább turbózni, de most csupán az volt a cél, hogy a konyhában, fürdőszobában fellelhető dolgokból főzzünk valami hívószerűséget.
(Hypót is ezért vittem magammal, hogy gyári fixírt se kelljen használni, de azt majd legközelebb kotyvasztunk, mindketten aránylag fáradtak voltunk az egész éjszakás mókoláshoz.)
Amikor minden kész volt, rájöttünk, hogy dunsztunk sincs, hogyan is kellene kezdeni. Így 1-2-3 perces csíkokat világítottunk a papírra, majd bedobtuk a hívóba. Alig mozgatva, durván 3-4 perc után néztünk rá a derengő vörös fényben, és mivel elkezdett feketedni, és kíváncsiak voltunk, ki is vettük hamar. Ez volt a képen:
(A papírképeket ahogy voltak, úgy szkenneltem be. Hogy az enyhén barnás szín is "átmenjen" színesben. Egyedül az utolsó képet húztam be 8 bites szürkeárnyalatosként. A vágáson kívül semmi utómunkát nem kaptak.)
Tisztán látszik, hogy a dolog működik, de a fekete nem lett fekete, így újabb próba következett:
Itt már van jó sok fekete, de az is látszik, hogy az egyperces megvilágítási idő is irgalmatlanul sok lett. Jöhet az újabb próba:
Alakul. De megint nem volt eleget a hívóban a papír és kontraszttalan az egész. A következőt rövidebb ideig világítjuk, intenzívebben fogjuk mozgatni és tovább is hívjuk. Hátha.
5-10-15 másodperc világítás, 7 perc hívás, gyakran, félpercenként alaposan megmozgatva
A hátsó, 5 mp-es rész egész ígéretes. Fáradunk, a következőnek jónak kell lennie. Tehát 5 mp, és 7 perc hívás. Illetve zárunk egyet a rekeszen is.
Tádáááám! Ennyi. Szerintem teljesen jó lett. A sok mozgatástól kontrasztos, van benne fekete, és a világos részek is megvannak. Nézzük meg ugyanezt nem színesben, hanem szürkeárnyalatosként beszkennelve is:
Jobb, igaz? :)
Legközelebb a fixírt, stoppfürdőt is megpróbáljuk kiváltani valamivel. Talán rigóbéllel, de még nem tudjuk. Alternatív javaslatokat örömmel veszünk.
Szerző:Földes Attila
