Az analóg fényképezés egyik legérdekesebb része - ez, ami a digitális fényképezésnél az esetek 99 százalékában elmarad - amikor a negatívból végre igazi, kézzel fogható papírkép lesz.
Ma megint nagyítunk. Igen, ismét Kovács úr messze földön híres fürdőszobalaborjában, amelynek feketéjét féli, és irigyli az analóg világ apraja-nagyja. Áldozatnak ezt a negatívot választottuk, a szkennelés után szerettem volna igazi képként is látni.
A közeli kék-piros színezetű fogyasztási templomban kezdtem a rákészülést, negyven liter - akciós - desztillált víz beszerzésével, amihez még hozzácsaptam két limonádé-jellegű műsört - a másnapra való tekintettel, majd átballagtam a közeli klozetlaborba.
Ezután már csak a megfelelő zenei aláfestést kellett megtalálni a YouTube-diszkó kínálatából, illetve néhányat többször meghallgatni, hogy valóban megfele-e az alkalomnak. (Ezt például vagy háromféle képanyaggal, illetve szöveges aláfestéssel is végignéztük. Nem éppen vidám darab.)
Közben előkerültek a különféle vegyszeres dobozok, a vízforraló, a házi hívóreceptek, a precíziós digitális mérleg, és elkezdődött az alkímista szakkör.
Dr. Kovács munkavédelmi öltözetbe bújik, hogy megkímélje divatos felsőruházati termékeit
Dobozok, porok, kimért adagok várják, hogy feloldódjanak az ötvenfokos desztvízben
A szereplők, balról jobbra: metol, nátrium-szulfit, hidrokinon, nátrium-karbonát, kálium-bromid. Persze az arányok, grammok mellett az sem mindegy, milyen sorrendben kerülnek a meleg vízbe.
Szörnyű titkok, különféle hívóreceptek lapulnak a papírok között. Mérgek, grammok között a titkos, Igazi Fekete titka. Az okos fényképész sokat jegyzetel.
A friss fixír remek tüdőerősítő hatású szer. Már ha túléled a szagát, a zárt, alig szellőző fürdőben.
Egy atipikus hűtőbelső. A nagy melegben a hívót be kellett tenni a hűtőszekrénybe, mert magától sosem hűlt volna 28 fok alá ebben a kánikulában. Így is csak baromi lassan.
135-ös Rodenstock objektív lesz a segítségünkre a nagyításban. Tisztességes darab. Bár a legelvetemültebbek szerint a nagyítógépbe is ugyanazt az objektívet kéne tenni, mint amivel a kép készült.
Legelőször kitaláljuk, mi is legyen rajta a nagyításon. Szerencsére a nyersanyagon van információ bőven.
Amikor már szemre nem megy az élességállítás, akkor segít sokat ez a nagyítós cucc.
Van még ennél komolyabb fegyver is, ami már nem is a kép élességét mutatja, hanem a képen található apró szemcsék közül kell megtalálni egyet, és így élesre állítani a nagyítógépet. Így biztosra mehetünk, és ez a módszer akkor is tutira működik, ha másképp nem tudnánk megoldani a dolgot, pl. a nagyítani vágyott kép életlen, vagy bemozdult.
Egy jól sikerült nagyításhoz áldozatokat is kell hozni. Néhány tesztcsík és jó esetben két három próbakép után már kész is a nagyítás. Közben persze többször kell döntést hozni, hümmögni, ilyen-olyan fényben nézegetni a próbadarabokat. És persze megpróbálni azt is kitalálni, hogy száradás után mennyire fog másképp festeni a kép.
Az analóg Photoshop-ról nincs kép, de szinte minden megoldható a laborban is, mint ami a gépen. Egyedül a Ctrl+Z gomb, ami kicsit macerásabb analógban.
Eredeti Kodak cucc. Fent beengedi a tiszta öblítővizet, és közben egy másik járaton leengedi a használtat. Egy rendes baritpapíros nagyítás lelkiismeretes kimosása rengeteg vizet igényel.
Bő egynapos száradás vár még a képre. A papírt enyves szalaggal feszítjük üveglemezre, hogy száradás közben ne csavarodjon össze. Másnap sniccerrel kell majd kiszabadítani a fotókat. Aztán jöhet egy másik barkácsnap, amikor bekeretezzük az elkészült nagyítást.
