Vér, veríték és könnyek. Élet egy ritka, középformátumú fényképezőgép-dinoszaurusszal, amely valószínűleg a világ legnagyobb és legnehezebb tükörreflexes szerkezete.
Bazinagy, dögnehéz, de cserébe többféle képméretet tud - 645, 6x6, 6x7, 6x8, van hozzá Polaroid hátfal, és remek minőségű objektíveket gyártottak hozzá a japánok.
Fuji GX680, GX680II, GX680III, GX680IIIS. Mit is jelentenek ezek, és mi a különbség a különböző megnevezésű gépek között? Katt, és minden kiderül...
Bár a GX680-asnak három generációja is volt, ez ránézésre mégis alig látszik a gépek külsején. Míg az I-es és II-es változatokon szinte semmi nem árulkodik a váltásról, addig az utolsó modellt (1998-2007 között gyártották) már bárki könnyen felismerheti. A szebb, modernebb külső mellett a funkciók is alaposan kibővültek, és a korábbi, egyszerű LED-es kijelzőt okosabb, kék háttérvilágítású LCD-s váltotta.
Az új, IIIN jelű hátfalak már különféle, az alap 6x8 centis képtől eltérő képméretet is tudnak készíteni. Ezt a hátfalba pattintható maszkokkal lehet beállítani, így 645-ös, 6x6-os, és 6x7-es méretben is lehet vele fotózni. Értelemszerűen a hátfal felismeri a belehelyezett maszkot, és eszerint kezeli a filmet is. A maszkokkal megegyező méretű segédvonalakkal ellátott mattüveget is lehet kapni, de fényképezni simán lehet a spéci üvegek nélkül is, csak a kép komponálása igényel némi plusz rutint.

Szintén a hármas szériában jelent meg az adatok filmre rögzítésének lehetősége is. A hátfalon beállíthatjuk, hogy a dátum, idő, expozíciós adatok közül mi kerüljön mikroszkopikus betűmérettel a film szélére, a képen kívülre. Persze ha akarjuk, mindet ráírathatjuk a géppel, korlátozás egyedül a 645-ös méretnél van, ott ugyanis nem férne ki az összes adat a rendelkezésre álló 4,5 centiméterre.

Változott a váz táplálása is, a korábbi 7,2 voltos feszültséggel működő NiCd akksik helyett 9 voltot igényel a váz, de nem gyári akksi, hanem három darab, aránylag drágaCR123A-s elem kell a legmodernebb GX680-asba. Szerencsére gyártottak hozzá olyan elemtartót is, amelybe hat darab AA-s elemet is bele lehet tenni. Ezt a dobozt a gép oldalára kell felszerelni, egy műanyag díszburkolat eltávolítása után. A hat darab AA-s elemmel hosszú ideig, gazdaságosan működtethető a gép.

Okosodott a képszámláló is, az előző modellektől eltérően a hátfal nemcsak a saját és a váz futásteljesítményét képes megmutatni, hanem az objektívét is. (Csak az újabb, GXM-jelzésűekét.) A kijelzés 100-as egységekben történik.

Marginális jelentősége van, de az új 680-ashoz már csak egyféle hátfal kapható, amely kétféle, 120-as és 220-as filmkazettát is fogad, míg a régebbi változatokhoz külön-külön hátfal kellett. Manapság már egyszerűbb a helyzet, amióta a 220-as film kihalt, ez nem bonyolítja a Fujista életét.
Van olyan apróság is, amiben visszalépett a Fuji a modellfrissítésnél. Ez pedig a különféle beállító gombok kivitele. Míg a régebbi modellen masszív, műanyagból öntött tekerentyűk voltak, addig a III-as változat jó fogású, tapadós gumiperemet kapott a műanyag vázra. Ami sajnos az idő során hajlamos lelazulni, így érdemes valami ragasztóval odapöttyinteni a helyére. Csak ugye nem mindegy, milyennel.
GX680IIIS
Van még egy könnyebb, egyszerűbb változata is a kamerának, ez pedig GX680S névre hallgat. Az "S" ebben az esetben nem további tudást, hanem visszalépést jelent, ugyanis ezek a gépek nem rendelkeznek a GX680-as egyik legérdekesebb tulajdonságával, a különféle objektív döntögető, tologató mechanikával. Cserébe kisebb, és valamivel - kb. 35 dekával - könnyebb is a váz.
És végül a kedvencem: a III-asra illesztettek gyári nyakpánt-csatlakozót is. Szeretnék egy ilyennel a nyakamban órákat bolyongani Lisszabon belvárosában...
Szerző:Földes Attila