Néhány év után hűtlen lettem. És nem, egyáltalán nem bántam meg. Ráadásként kedvenc objektívet is találtam.
Az első középformátumú filmes bohóckodás óta többé kevésbé stabilan a Foma 100-as filmjét használtam. A Legendás Kovács szerint ár-érték arányban nehéz verni a pár éve még 700 forintért is beszerezhető filmet, megbízható és a saját varázsszerekkel hívva szép, finomszemcsés képeket lehetett rá készíteni. Eleinte ugyan zavart a hordozóanyag kékes árnyalata, de már jó ideje egy facelift során javítottak rajta, mert az utóbbi időben a Fomapan 100-as is szép, színtelen alapon van. Szóval gazdasági okokból ezt használtam, hiszen a Gólem zabálja a filmet, egy tekercsre mindössze 9 kép fér. Néha azért becsúszott egy-egy dia is, hiszen egy 50-es Velvia ebben a méretben már kézben is csodaszép valami.
De mivel a lelkem mélyén ócska sznob vagyok, és vonzanak a jól csengő márkanevek - meg a helyes kis műanyagdoboz is tetszett - gondoltam teszek egy próbát a Rollei fekete-fehér filmjeivel. Pláne, hogy időközben a Foma és a Rollei között az árkülönbség erősen lecsökkent, sőt jelenleg már a Foma drágább is 16 forinttal.
Így vettem Rollei-t 100-ast és 400-ast is. A 400-asból az első tekercset a Római parti kőkertben lőttem el, főleg a 180-as, 3,2-es objektívvel. Az eredmény pedig ez. Az új film szerintem csudajó, a 180-as Fuji objektívbe meg alaposan beleszerettem, most jó ideig főként ezt fogom használni.
Képek itt ni:
Valamivel nagyobban itt nézhetők meg ugyanezek a fényképek.
Szerző:Földes Attila
