Nemrég tákoltam egy rollfilmes lyukkamerát, de azon van még mit finomítani. Az elkészült lyuk viszont remekül működik és egy ráérő estén gyorsan összekombináltam a régi, anno rengeteg pénzbe kerülő Fuji LumaII-es digitális hátfallal. Sok bizodalmam nem volt a dologban, de nekiálltam.
A harmonika végén lévő lyuk adott volt, a Gólemhez tartozó adaptert - ehhez rögzíthető a hátfal - kellett még előkotornom a szekrényből, illetve az antik Macbook-ot kellett még feléleszteni a mókához. A lyukas, harmonikás részt egyszerűen Duct Tape-pel rögzítettem az adapterre, majd az asztalra támasztottam.
A Duct Tape amúgy remek dolog, nagyon régóta szerettem volna valamelyik gyermekemet felragasztani vele az ajtóra. Mivel gyorsan nőnek, már csak a legkisebbre számíthattam. Megkérdeztem, mit szólna a dologhoz, és benne volt.
Azt hittem sokkal több ragasztó kell majd a művelethez, de logikusan dolgozva röhejesen kevéssel is feltapasztható valaki az ajtóra. A sikeren felbuzdulva és engedve a középső nyaggatásának aztán őt is felragasztottuk. Neki is tetszett.
Aztán életre keltettem az egész Frankensteint. Az expóval bajban voltam, de szerencsére a Luma szoftverében több lépésben választható ki, hogy a kamerával nagyjából milyen zársebességet használunk, és a hátfal is nagyjából ennyi ideig "figyeli" amit éppen lát.
Eleinte 400-as iso-val, a leghosszabb, jó pár másodperces záridőt választottam, de a zseblámpával megvilágított Range Rover formájú egér porrá égett. Óvatos lépésekben eljutottam az 50-es iso-ig és a pár mp-es záridőig,és a kép teljesen vállalható lett. Igaz, a monitoron elég zajos volt, de miután minden módosítás nélkül elkészült belőle a 66 megás TIFF, jóval kevésbé volt világos a végeredmény és a színes zajfoltok is eltűntek. Nyilván valami csúful el van kalibrálva, majd idővel elszüttyögök vele. Hátha sikerül precízen összehangolni az egészet.
Igazából nem tervezem így használni, de egy így készült tájképre azért még kíváncsi volnék. Sajnos a sok szükséges kacat és a több évtizedes, tetűlassú Mac miatt nem fogok rákapni erre a rendszerre, de kipróbálni mókás volt. Pláne, hogy lett is belőle valami képféle.
A teljes szett így festett az asztalon:
És a kép, ami vele készült:
