A Gólemmel kimozdultunk egy kicsit a metsző hidegbe. Mivel már így is tekintélyes mennyiségű elmaradásom van előhívás, szkennelés témában, így csak a Polaroid hátfalat vittem magammal. Alig pár darab képpel.

Nem tudom honnan szedtem, de szent meggyőződésem, hogy a Polaroid film a hideget nem szereti. Legalábbis a kemény mínuszokat tutira nem, így a teljes kazettát a pulóverembe dugva, tyúkanyóként próbáltam melegen tartani. Kissé kellemetlen volt így az állvánnyal küzdeni, de végül néhány kabaréba illő jelenet után összeállt a rendszer. Persze a Fuji FP3000-es nem kimondottan arra termett, hogy verőfényes téli délutánon sugározzák be, így volt egy kis gond a fénnyel. Túl sok volt belőle. A legrövidebb 1/500-os zár és a 45-ös blende is sok volt, szűröm meg nincsen. Így egy megoldás maradt, az alap 80-as helyett előtúrtam a 300-as objektívet, mert azt 64-esre is le lehet rekeszelni.

Szerintem csodálatos a keresőben látható kép

Miután mindenfélét beállítottam, tapasztalt szatírként tártam szét a ruházatomat, hogy előkotorjam a Polaroid hátfalat,majd felcsattintsam a gép hátuljára. Sild ki, tükör fel, nézőke becsuk, majd villámgyors exponálás után elő a film, és ment vissza az egész fagybajos cucc a polár alá.

Végül a 64-es blende csak elég lett

Közben pár melós eltéblábolt a környéken, és elárulták, hogy másokat nem rémiszt el a kerítés, és be szoktak menni a toronyba is. Holott elméletileg tilos. Lehet, hogy ha meggyógyul a térdem, és rendesen tudok majd menekülni a kutyák elől, akkor én is benézek oda. De nem ezzel a mázsás géppel.

U.I.: A kép már nincs meg, elcseréltem egy palack jóféle, szintén kézimunkával készült fehérborra. Az első "értékesített" Polaroid képem. :)