Az első tekercs amit a 6x12-es Holga alapú, de Angulonnal tupírozott gép csinált, nem lett igazán jó. Az élességgel nem volt minden rendben, úgyhogy nekiálltam, kiköszörülni a csorbát. Először is egy igazi mattüveget kellett keresni. Sokadikra sikerült is. De ugorjunk kicsit vissza az időben.

A félnapos intenzív barkácsolás után végre felkerült a Holga elejére a durván ötvenéves Schneider Angulon, és a kisebb illesztési hibán is túljutottunk egy pánikszerű köszörüléssel. Már csak az élességállítás volt hátra. Mivel ebben a hibrid cuccban sosem látjuk mit is fényképezünk pontosan, ezért igen fontos, hogy ezt rendesen beállítsuk. A módszer nem tűnt bonyolultnak, csak a film helyére kellett egy darab mattüveget keríteni, és fekete lepel alatt, nagyítóval nézegetve addig tekergetni a helikoidot, míg meg nem lesz a fókusz végtelennél, és még néhány előre kiválasztott távolságnál. Csak a mattüveg beszerzés volt macerás.

Első körben a lakáshoz legközelebbi két üvegesnél jártam, hogy legyenek olyan kedvesek, vágjanak nekem egy 6x12 centis darabot, kettes üvegből. Az egyik helyen nem értek rá ezzel vacakolni, a másik üveges meg elkezdett okoskodni, de ő sem akart vágni. Végül egy óbudai boltban sikerült beszereznem, ahová előbb odatelefonáltam, és mire odaértem, a hölgy már le is vágott két darabot. Kemény 200 forintért. 

Már csak a mattítás maradt hátra, de a fogkrémes tipp nem jött be. Itthon aztán egy régebbi McLaren sajtóanyagból kitépett pauszpapírral kísérleteztem. A pauszos rész került a belülre, felállítottam a szettet az erkélyen, és az éjszakai fényeknél megpróbáltam bekalibrálni, hogy mikor, hol éles a kép. Egész jól ment, csak a papír finom rostjai zavartak, ahogy nagyítóval kerestem az éles pontokat.

Másnap Portugáliában - Opel Adam bemutatón - elfényképeztem a tekercset, majd itthon elő is hívtam Kovács úrnál. Az eredmény ezerszer jobb lett, mint az eredeti objektívvel, de mégsem az igazi. Gondoltam kezdjük újra a beállítást, ezúttal rendes anyagokkal, napfényben, pauszpapír nélkül.

Végül modellautó-gyűjtői segítséget kaptam, öntapadós, matt matrica képében. Jónak is tűnt az ötlet, egészen addig, amíg a felvitt matricáról ki nem derült a nagyító alatt, hogy csillámos izék is vannak benne. De nem adtuk fel, jött a következő próba, igazi savmaratott üveg képében. A beszerzésbe, átvételbe fektetett energia ellenére sajnos ezzel sem jártam sikerrel. A fényképezőgép hátára celluxozott üveglap még mindig aránylag sötét, és szemcsés képet adott. Csupán a móka kedvééért kiszedtem a Fujiból a hatalmas mattüveget, és odapróbáltam a gép hátuljára. A látvány megrázó volt, borotvaéles, világos kép nézett velem szembe. Egy baj volt csupán, a 680-as mattüvege túl nagy, nem lehetett pontosan a helyére illeszteni, eltörni meg érthetően nem akartam. 

Ekkor már kezdett körvonalazódni a dolog, hogy kénytelen leszek Kovács úr egyik lebetegedett 645-ös Mamiyájából kölcsönkunyerálni egy mattüveget. Rövid internetes keresés után kiderítettem, hogyan is kell egy mozdulattal kiszedni a vázból, majd átballagtam a doktorhoz, hogy magamhoz vegyem a kérdéses szervet.

Ezzel aztán már könnyen ment a dolog, rémes fagyban, de végül sikeresen beállítottam mindent. Több napos szívás után végül az igazi mattüveg vált be. Tanulság: ne próbáljunk meg okosabbak lenni a fényképezőgép gyártóknál. Valamit csak tudnak. :) Így újabb próbatekercs került a gépbe. Izgulok is.