A sok fekete-fehér kép után, mókából vettem egy tekercs Fuji Provia 400-as diát is. Csak hogy kipróbáljam, hogy néz ki egy 6x8-as, szinte már nagyítás nélkül is élvezhető méretű dia. (Az előzményekhez hozzátartozik, hogy Kovács úr nemrég előkotort egy 645-ös méretű, kötélen mászó barlangászleányzót ábrázoló diát, amit a nagytógépbe betéve akkorára vetítettünk, mint egy zongora. És a kisasszony oldalán fityegő pruszikzsinór apró szálai is gyönyörűen látszottak...Botrányos.)

Mivel ezt már a fürdőszoba-laborban nem tudtuk volna rendesen előhívni - félek, ez azért változik majd - így a Digilab-hoz adtam be a filmet. Egy nap alatt meglett, és nem is volt vészesen drága. Képek kattintás után jönnek...

Összesen kilenc kép fért a 2300 forintos tekercsre, amihez még hozzájött az 1500 forintos előhívás díja is. Aránylag könnyen kiszámolható, hogy egy ilyen színes miniatűr nem olcsó dolog, 422 forintba fáj. Ez két üveg sör ára. :)

Az első beszkennelt kockán egy Chevrolet Camaro látható. Tetszett a sárgája. Sajnos nem sütött a nap, így kicsit lapos az egész kép, meg még ferde is. Különösebb koncepció nem volt mögötte, meg ekkorra már elegem volt mindenféle fényképezőgépből, annyit fotóztunk aznap. De valamivel el kell kezdeni a dia-fogyasztást.

Nagyot ugrunk, kedvenc portugál helyszínemre. Itt a tengerparton bóklásztunk, a vízben aránylag kevés fürdőző elárulja, mennyire volt hideg a tenger. A homokban ücsörgő hölgy néha furcsa pózokat vett fel a végtagjaival, látványosan meditált. Mögé settenkedve készült ez a kép. 

A lopakodásnak meglett a büntetése, pár perccel később a homokba fektetett fotóstáskába próbáltam éppen beletenni a masinát, amikor egy kretén kutya - hátrafelé fordított fejjel - váratlanul, úgy harminccal rohanva becsapódott a térdhajlatomba. Ez nem is lett volna akkora baj, hiszen újraindult a szívem, de nagyjából egy lapátnyi nyálas, sós-vizes homokot is beszórt a táskába. Mocskos nagy szerencséje volt, hogy nem volt nálam semmiféle nagy kaliberű lőfegyver. Ő volt az:

Ez nem dia, nem is analóg, mert csak a Canonnal lőttem utána.

Ez pedig a kontinens legnyugatibb pontja, Cabo de Roca. Remek hely, jó időben ellátni egészen Amerikáig. (Nem igaz.) Egyelőre ennyi, remélem lesz még időm beszkennelni a többi, talán érdekes kockát is. Már nincs sok. Tehát várható folytatás is. :) Diafényképezésből nem hiszem, mert bár jó móka, annyira nem fogott meg, mint a fekete-fehér. Bár a 6x8-as dia kézbe fogva azért elég impresszív egy jelenség.

Na, nem is kellett sokat várni. Itt a többi kép is. Ez még mindig a kontinens vége, kicsit közelebbről a világítótorony.

Ezen a képen ugyanonnan, de a Canon 7D-vel lőtt lép látható. A 18-50-es Sigma nem tudott olyan széles képet lőni, mint a Fuji 50mm-ese a 6x8-as filmre. :)

Ez meg egy harmatgyenge Hiroshi Sugimoto utánzat. Több sebből is vérzik - például színes - de legalább megpróbáltam. A távolban valahol Amerika van. A kanyar után...

 Ez csak azért készült, mert ott jól nézett ki a torony. Készen már nem annyira jó, de ha már előhívták...

Vissza Budapestre. Gondolom nem kell elmondani, mi van a képen. Az viszont már nem egyértelmű, hogy a kaputól alig tíz-tizenöt méterre állt a gép, az 50-es objektívvel. A tornyokat sikerült objektívdöntögetéssel többé-kevésbé párhuzamosítani, de sajnos ez az objektív erre nem nagyon alkalmas. A kép felső sarkaiban látszik, hogy nem mindenhol jutott fény a filmre. 

Na, most már tényleg vége...