Első közös külföldi utunkon is túl vagyunk. Audi A4/S4 bemutató volt Lisszabon környékén, és mivel átszállás nélkül repültünk, megkockáztattam, hogy elviszem magammal világot látni a Gólemet is. Persze semmi nem ment könnyen...
Már a temérdek cucc összepakolása sem volt egyszerű, de végül a váz a 80-as objektívvel, a filmes hátfal, árnyékoló, plusz a fénymérő került a hátizsákba. Ezen kívül már csak egy váltás ing, zokni, alsógatya fért be. Szerencsére itthon becsekkoltam, kinyomtattam a beszállókártyát, mert a reptéren jó eséllyel azonnal kivégeztek volna, ha véletlenül mérlegre került volna a pakk.
Bíró Csongor lőtte ezeket a fekete-fehér képeket, a Nikonjával. Itt éppen Lisszabonra tekintünk le a vastoronyból.
A legcinkesebb a statív volt, azzal már egyszer pórul jártam, de az is megesett, hogy simán felengedték a fedélzetre kézipoggyászként. Most is erre játszottam, de sajnos a biztonságos emberek könyörtelenül visszazavartak a repülés biztonságára veszélyt jelentő eszközzel, és fel kellett adni. Nem örültem a hírnek, mert hiába masszív cucc, a gondos reptéri kezek mégis pillanatok alatt el tudják rontani. Vagy eltüntetni.
Balsejtelmeim ellenére az állvány baj nélkül megérkezett Lisszabonba, csupán néhány új kopás került rá. Sebaj, irány a szálloda, majd vacsora, később pedig a Hard Rock Café és más vendéglátóipari egységek. Így az első este nem cipeltem magammal a Gólemet.
Visszatérve a szállóba még a nyithatatlan ablakon keresztül lőttem egy utcaképet, majd reggel is. Biztos, ami biztos alapon. Az esti mulatozáshoz képest fájdalmasan korai kelés után csatangoltunk egyet a városban, el is fogyott pár tekercs film. Aztán másnap is. Lett túrisztfotó dögivel, de érdekesebb csak pár darab. Még inkább csak szokjuk egymást.
Ha minden jól megy, hamarosan látható képek is lesznek. Aztán valószínűleg nem nagyon viszem magammal külföldi, repülős utakra. Ez az állványmizéria nem hiányzik.
Néha kifejezetten macerás volt a közös munka
Éppen filmcsere zajlik, azért van nyitva a háta
