Jó szerelőt találni nem könnyű feladat. Pláne, ha olyan géppel a kezünkben tesszük ezt, amely már a puszta méretével is halálra rémiszti a szakembert. Onnan ide, innen oda túrák a fővárosban.
Talán teljesen logikus lépésként értékelhető, hogy a megbetegedett Fujival a Fuji szervizben kezdtem. Azért előrelátó voltam, küldtem egy érdeklődő emailt, hogy vajon láttak-e már ilyet, illetve vállalják-e a Gólemet. Hamar jött a válasz, persze, vigyem csak. Így boldogan estem be a Fotó-paradicsomba. A tulaj kedves, szimpatikus figura volt, kaptam telefonszámot, amin érdeklődhettem. Eltelt egy hét, majd még pár nap, így érdeklődtem is. A válasz nem esett jól, sajnos nem tudják javítani, de esetleg megkérdik, hátha valahol külföldön még értenek hozzá. Persze sehol nem tudtak rajtam segíteni, így a sokadik, "még várunk a japánok, angolok, kirgizek válaszára" kezdetű szöveg után bementem a gépért.
A következő állomás a Megapix volt, - itt is telefonos egyeztetés előzte meg a betegszállítást - ahol szintén roppant szimpatikus fiatalemberek fogadtak, majd feltették a polcra a masinát, hogy később ránéz a tudósuk. A tudós ránézett, megszeppent, majd hívtak, hogy valami elektronikai gond van vele - váratlan fordulat - és vigyem onnan a szörnyet, mert nem mernek hozzányúlni. Ismét ölben vittem haza a Gólemet. Közben persze a kanadai figura, aki eladta a gépet, vadul érdeklődött, hogy most mi a túrót is akarok. Visszaküldöm, vagy megtartom? Makacs vagyok, - és persze sóher is - így még nem adtam fel. Valaki csak meg tudja javítani.
Kovács úr lökött bele a filmes dágványba, ő mutatta meg nekem a Fuji szörnyetegét, ezért szép dolog a sorstól, hogy a megoldást is ő szállította. Megkaptam tőle a Mágus telefonszámát. Ismét telefonos egyeztetés, majd megint hónom alá csapott géppel baktattam a szerelőhöz.
A Mágus a Pillangó utca környékén, egy biciklitárolóban rendel. Biztos zseni, mert ekkora káoszban valamit megtalálni, emberfeletti teljesítmény.
Pedig ő mindenről tudja, hogy hol kell keresni. Az ajtótól az asztaláig csak egy keskeny ösvény vezet, körben mindenfelé lábadozó betegek égig érő, ingatag tornyai szegélyezik az utat, a milliós fehér Canon telétől az olcsóbb vázakig minden előfordul. Elbeszélgetünk, megmutatom neki mi baja a gépnek - biztató jel, hogy ő már látott ilyet - majd megbeszéljük, hogy egy hét múlva jelentkezem. Szóval most reménykedünk...
Végre tényleg jó kezekben a Gólem