Még ősszel kaptam Kovács úr hűtőjéből - a karfiol és paradicsom mellől - egy tekercs 100-as Ilford filmet játszani. Csak játszani, mert ugyan emberemlékezet óta hűtőben tárolták, mégis tizenkét éve - 2000-ben - lejárt a szavatossága. De még egyáltalán nem pimpósodott meg...
Az ellődözés - 800-as érzékenységűként használtam, hogy ha majd alaposan túlhívjuk, akkor szép nagy, krumpliméretű szemcsék legyenek a filmen - aránylag hamar ment, bár a belém égett, "spóroljunk a filmmel" szemlélettel nem tudtam mit tenni, így az ingyen filmmel is takarékoskodtam. Komolyabb ügynek ígérkezett a hívás, hiszen ki tudja, mire képes még ez az elaggott tekercs. Némi gondolkodás, számolgatás után úgy döntöttünk, hogy nagyjából negyedórányi hívásra lesz szükség. Szerencsére akadt egy nagy adag bekevert D76, amelyet 40 fokosra mikrózva elkezdődött a hívás. Kicsit lassabban, mint szokott, de a csepptelenítő előtti ellenőrzéskor már látszott, hogy van valamiféle kép a negatívon.
Ott, balra fent látszik nagyon
Másnap, miután megszáradt, közelebbről is megnéztem a képeket. A kívánt krumpliméretű szemcsék ugyan nem jöttek elő még így sem, de azért így is volt mit nézni a negatívon. Például a film hátán lévő papír mintája valamilyen módon rákerült a képre. Nem mindenhol zavaró, de akad olyan is, amelyiken kifejezetten bántó a nagy karikákban virító öles szám.
Összességében ahhoz képest, hogy nagyjából húsz éves – 12 éve lejárt – filmről beszélünk, amelyet 100-as létére 800-asként fényképeztem el, és 40 fokos hívóban hívtuk, kifejezetten jó lett a végeredmény. Csak sajnos a bazinagy szemcsék maradtak el, de ezt fogjuk arra, hogy a nagyobb filmméret miatt ezek nem látszanak.
Falunap 2012 szeptember Szuha
Itt alig van zavaró folt a képenSzerző: Földes Attila
