Napsütésben minden hülye tud fényképet készíteni, de ahol vak sötét van, ott aránylag problémás dolog a fotózás. Így hátamra vettem a pakkot, és leballagtunk a föld alá...
Péntek este szép csapat gyűlt össze, hogy a Hármashatárhegy egyik zugában lévő elhagyott, ki tudja pontosan milyen célból is épített valamibe szálljunk alá. Bár nem fényképezni jöttünk - a százméteres, tekintélyes belmagasságú betoncsöveknek remek akusztikájuk van - mégis volt nálunk pár gép.
Jól is jöttek a digitális gépek, mert az ilyen környezetben megejtendő szakszerű fénymérés, még nem szerepelt Foto Fáni leckéi között, így az állványra szerelt Canonnal próbáltuk belőni, milyen idő-rekesz-villantásszám kombinációval lehet valami értékelhető képet összehozni. Persze a Polaroiddal, mert ott azonnal látjuk, ha valamit nagyon elbaltázunk.
Végül a 12 villantás jött be, ha jól emlékszem 10 lépésenként egy, így egy fénykép durván 80 másodpercig tartott. Társaink nem voltak lelkesek, kivéve a vakuval fáradhatatlanul fel-alá rohangáló fénymestert. Összesen három kép készült, az egyik kicsit túlexponálódott, de a másik kettő teljesen jónak látszik. Csak a nedves felületre ragadt porszemek rontják az élvezeti értéket, ugyanis a betoncső alja tele volt finom porral, amit a tucatnyi fel-alá szaladgáló figura alaposan felkavart. Kedvem volna ide visszamenni, türelmesebb csapattal. :)
A három kép közül ez lett a leglátványosabb
Végül legyen itt Foto Fáni is, ha már pár sorral feljebb szóba került:
